The University of Tokyo

Január végén könnyű szívvel hagytam magam mögött a hideg, havas Budapestet, hiszen Tokió 15 fokos tavasziasnak mondható idővel várt.
A régóta tervezett japán tanulmányutam végre kezdetét vette. Jártam már számtalan nagy amerikai városban, de ami Tokióban fogadott, az teljesen váratlanul ért. Egész más az interneten, útikönyvekből tanulmányozni, vagy „élőben” szembesülni a japán valósággal. Rend, fegyelem, tisztaság, szervezettség mindenfelé. Egy cigarettázót sem láttam, így olyant sem, aki egy laza mozdulattal a járdára dobja a csikket, vagy más szemetet. A férfiak döntő többsége öltönyben, diplomatatáskával igyekszik a metró állomások felé, aki nem így öltözött, az valószínűleg turista, és külföldi.

Az egyetemen (The University of Tokyo) két előadást tartottam. Bemutattam a hallgatóknak azokat a tendenciákat, amelyeket mi hasznosnak, jónak vélünk az informatika, a számítástechnika fejlesztései, alkalmazásai terén. Az e-kormányzat, a hátrányos helyzetűek megsegítésére szolgáló programok bemutatása (pl.WiFi-falu) során rá kellett jönnöm, hogy nehezen „veszik a lapot”, hiszen számukra ismeretlen problémákról mesélek. A főként pozitív visszajelzések alapján úgy értékelem munkámat, hogy sikerült megfelelően bemutatnom számukra a mai magyar valóságot.

Hat előadást hallgathattam meg, melyek a hihetetlenül magas technikai színvonalnak megfelelő korszerű, minden igényt kielégítő oktatási rendszereket, új tematikákat, tanrendeket mutatták be. Ismerem az európai, sőt az amerikai fejlesztéseket, de amit itt hallottam, az lenyűgözött. A céltudatosan, az igényeknek maximálisan megfelelő képzési tematikák, és azok gyakorlati kivitelezése mindenki számára követésre méltó.

Természetesen a szabadidőmben megpróbáltam közelebbről megismerni a japán fővárost. Sétát tettem a híres Ginzában, és rá kellett jönnöm, hogy több hét itt tartózkodás esetén lenne esélyem arra, hogy elmondhassam, ismerem Tokió belvárosát.
Sok fényképet készítettem, így próbálom átadni olvasóimnak az élményeimet, érzéseimet.
Végkövetkeztetésként mindenképp meg kell állapítanom, hogy – figyelembe véve a hazai sajátosságokat – nagyon sok munka vár ránk, ha szeretnénk elérni azt a szintet, amit most, ha csak érintőlegesen is, megismerhettem.